~9. rész: Talán más az igazi?~

"Szia Min, itt a nővéred, Haneul.

Minden rendben van veletek? Rég nem találkoztunk és nem küldtem neked ajándékot neked azóta sem, mióta itt vagyok. Tudom, tudom, azért van, mert egyszerűen nincs időm. Viszont figyelj jól rám Min, eonnie küld haza neked egy albumot, amit a héten csináltam Woozi-val. Remélem tetszeni fog neked és remélem, hogy ezzel kiengeszteltem a szomorúságodat. De héj, eonnie szeret téged és egyfolytában rád gondol ezt ne felejtsd el. Még csak 6 éves vagy, de már most maga vagy a jövő színésznője, hidd el nekem. Viszont ha nem énekesnek, akkor ulzzang leszek a cégnél, amolyan modell féleség. De ezzel is sok pénzt fogok keresni nektek. :) Vigyázz magadra és ügyes légy az iskolában.

Ölel és hiányol: nővéred, Haneul"

Csendben ültem a szobámban. 2 hete csináljuk ezt az egészet és nem kicsit golyóztam már be. Már csak 1 hónap, 1 hónap és minden kiderül, hogy mi lesz velem. Már este 7 is elmúlt, de a fiúk sehol. Szomorúan néztem a telefonomra, mire Wonwoo neve világított.
-Szia.-szóltam bele.
-Haneul, 5 perc múlva otthon vagyok...pakolj össze, elviszlek Jaehyuk-hoz...mindent el fogok magyarázni, de azt az 1 hónapot velük kell töltened.
-Wonwoo...-akadt el a hangom.
-Pakolj.-mondta, majd letette.
Elő vettem a bőröndömet, majd neki álltam pakolni. Miután az utolsó ruhámat is elraktam, Wonwoo jött be a szobámba.
-Kész vagy?-kérdezte.
-Igen, mehetünk.-bólintottam, majd a cuccaimat kivittük a kocsiba és elindultunk a Nu'est dormjába. Fél óra múlva oda is értünk. Felcsöngettünk a kaputelefonon a fiúkhoz. Ren szólt bele.
-Hyung, itt vagyunk, gyere segíteni.-mondta Wonwoo.
-Oké, megyek.-mondta, majd kinyitotta az ajtót, amit kitámasztottunk. Nem sokkal később meg is jelent, majd felvittük a cuccaimat a dormba. Jaehyuk szobáját kaptam meg, így vele fogok osztozni.
Már egy órája ültünk a nappaliban, mire Wonwoo-ra néztem.
-Mi történt?-kérdeztem.
-A menedzser...Minghao volt barátnője...és...-akadt meg a szava.
-Nem...az nem lehet...-álltam föl.-Azt hittem, hogy szeret.
-Elege volt abból, hogy sose lát téged és inkább elfelejt téged.-mondta.
-Ezzel a fruskával?-akadtam ki.-Soha többé nem akarom látni.
-Elhiszem.-állt fel Wonwoo majd megölelt.-Vigyázz magadra, majd beszélünk.
-Köszönöm.-törtek elő a könnyeim.-Jun-nak szólj, hogy itt vagyok.
-Rendben.-bólintott, majd egy puszit nyomva a homlokomra ment el. Ren kiengedte őt, majd sóhajtva nézett rám.
-Ismerem ezt a lányt, régebben JR-re akaszkodott rá és majdnem összejöttek, ha nem csókolom meg JR-t.
-Ügyes vagy Ren.-mosolyogtam.-Héj, a fiúk?
-Nem tudom, annyit tudok, hogy Jaehyuk jelenleg a próbateremben van Chaseok-al.-mondta.
-Akkor oda kell mennem.-mondtam.-Ren...ha ne adj isten a fiúk haza jönnek...
-Mondom nekik, hogy itt vagy.-mosolygott, majd megöleltem és elmentem a próbaterembe, ami nem volt messze.
Ahogy Ren mondta, a fiúk ott voltak és beszélgettek. Chaseok észre vett és elmosolyodott.
-Rég nem látott hercegnő.-jött oda, majd megölelt.
-Szia leader.-öleltem vissza.
-Minden oké? Ren telefonált, de egy szavát se értettem.-mondta Jaehyuk.
-Minden oké, de egy darabig veled fogok lakni.-töröltem le a könnyeimet.
-Mi van?-állt fel.-Mi történt?
-Az új menedzser.-dünnyögtem.
-Baszki, Minghao ex csaja?-túrt bele a hajába.
-Igen.-bólintottam.-De jobb is ha nem látom őt.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd vissza mentünk a dormba. A fiúk is ott voltak. JR mondta, hogy majd beszél Seungcheol-lal, hogy mi legyen, mert még is csak a Seventeen-hez tartozok hivatalosan. Már épp le akartam feküdni, mikor valaki elkapta a karomat.
-Tudunk beszélni?-kérdezte JR.
-Igen.-bólintottam, majd bementünk a szobájába. Én az ágyára ültem (vagyis inkább ültetett), ő pedig a székére ült, persze úgy, hogy a háttámlájára támaszkodott.
-Mesélj, mi van közted és Minghao között. Jun mondta, hogy elég komoly.
-Most már semmi.-sóhajtottam.-Elbasztam az egészet...mit akartam én, hisz 16 vagyok. Nem állok készen ilyenekre.
-Mi lesz a debütálással?
-Nem tudom...igazából annyira bekavart ez az egész, hogy legszívesebben feladnám az egészet, de nem...valamiért nem megy. Bizonyítani akarok, hogy ez sikerülni fog és a fiúkkal is sikeresek leszünk.
-Értelek...ha azt mondom neked, hogy holnap már meg is lesz a válasz?-ült mellém.-Lehet, hogy már holnap meg lesz a döntés arról, hogy lesz e debüt, vagy mind a hárman színészek vagy modellek lesztek.
-Rosszabb esetben színész akarok lenni. Modell nem nagyon akarok lenni.-mondtam.-JR, lehetne egy kérésem?
-Persze.
-Holnap ha összejön ez az egész...egy darabig maradhatok? Utána keresek magamnak lakást vagy a régi dorm-ot kibérlem, csak addig.
-Jaehyuk-nak is mondtam, addig maradtok, ameddig akartak. Chaseok mondta, hogy a régi dorm-ot majd az elnök fizeti...jövő hétig itt maradtok.-fogta meg a kezemet.
-Köszönöm.-hajtottam a fejemet a vállára.-Te vagy a legjobb leader akit eddig ismertem.
-De csak Chaseok után.-mosolyodott el.-Na menj, nehogy Jae hiányolni kezdjen.
-Szerinted szerelmes belém?-kérdeztem, miközben felálltam az ágyról.
-Mondott valamit, hogy tehetetlen...Baekho-tól kért tanácsot. Szerintem ebben őt faggasd.-mosolyodott el.
-Köszi.-mosolyodtam el.-Jó éjt JR.
-Jó éjt.-mondta, majd vissza mentem Jae szobájába.
Jae az ágyán ült a falnak támaszkodva és a telefonját nyomkodta. Biztos Chaseok-kal beszélt. Ledőltem a mellette lévő ágyra, majd felé fordultam. Rám se hederített. Akkor nem is szeret? Szomorúan fordultam a fal felé, majd próbáltam aludni, mire egy kéz végig simított a karomon és az illető mellém feküdt.
-Minden oké?-mormolta a nyakamba.
-Nem igazán.-fordultam felé.
-Mi a baj?-kérdezte.-Tényleg nem festesz valami jól.
-Csak ez a mai nap eléggé kikészített.-mondtam, majd a nyakláncán lévő medált kezdtem el nézni. Még a szülinapjára kapta, egy J alakú medállal.-Ha nem jön össze nekem a debüt...
-Ne mondj ilyet.-ölelt magához.-Meg lesz a debüt, sikeresek leszünk, a TOP100-as listán mi leszünk az 1. helyen. Kell ennél több?
-De ha nem jön össze...beállok gésának.-mondtam.-Sajnálom.
-Dehogy mész te Japánba...ha pedig igen, akkor veled megyek, megveszlek és örökre velem maradsz.-mosolygott.-JR elmondta neked?
-Hogy tanácsot kérsz Baekho-tól csaj ügyben? Jae, félre ismertelek.-kuncogtam.-Szeretlek téged, ezt te is tudod, de Chaseok miatt nem akarok kockáztatni.
-Nem is kell tudnia róla. Elég ha mi tudjuk...-hajolt közelebb.-Szeretlek...-csókolt meg, mire reflexből vissza csókoltam. Életem első csókja attól a fiútól kapom, aki tiszta szívből szeret...Talán nem is Minghao, hanem talán más az igazi?

~8.rész: Rémes hétvége PART2~

Fél óra alatt kiértünk a reptérre. Átvettük a jegyeket és elindultunk a géphez. A csomagokat is felhozták a repülő csomagterébe, így kényelmesen eltudtunk indulni. És miért pont Budapestet választottuk? Rájöttünk, hogy onnan hetente 1 gép megy Szöulba, így nem lesz baj, hogy ha 1 hétig maradunk. A gépen a fejemet az üveg támasztottam és patakokban folyt a könnyem. Jun aludt, Minghao zenét hallgatott én pedig az ablakon bámultam ki. Olyan fényesen indult minden, aztán tönkre ment. De a menedzser mióta üti bele az orrát a dolgunkba? Seungcheol azt mondta, hogy a menedzser megbízik a csapatban és sose tesz nyomkövetőt más telefonjába és békén hagyja a magánéletüket és nem érdekli, hogy hova utaznak, csak ne éppen akkor, mikor a fiúknak fellépésük van. Most nincs is ilyen, se új album, se semmi, na jó de, a Very Nice forgatás, de azt letudtuk már múlt héten, ugyanis úgy voltunk vele, hogy (igen, erről nem írtam semmit) inkább letudjuk az egészet a francba és akkor majd jövő héten fellépések lesznek. De akkor sem értem...mindenki azt mondta, hogy legalább 3 napot várjunk vele. Az idegességtől felhívtam Jeonghan-t, csak ő tud most nekem segíteni ebben. A 4. csöngésre vette fel.
-Szia Haneul, oda értetek már?-kérdezte kicsit halkabban a szokásosnál.
-Még nem.-sóhajtottam.-Minden rendben van?
-Nem igazán, kiderült, hogy már 1 hete más a menedzserünk. A réginek hátfájásai voltak, az új rakott Jun telefonjába nyomkövetőt.
-Férfi?-kérdeztem.
-Nem, nő.-mondta.-Nálam talán 1 évvel idősebb.
-De mégis mit képzel magáról? Már el se merem hinni, hogy egyáltalán a Pledis-nél vagyok e.
-Haneul, nyugodj meg, oké? Ha minden jól megy, akkor debütálni fogsz végre és egy igazi idol csajszi lesz belőled.
-De miért van olyan érzésem, hogy ez nem fog menni?-küszködtem a könnyeimmel.
-Kim Haneul, ha én azt mondom, hogy egy igazi  belevalós csaj leszel, akkor az leszel és tud meg, hogy én leszek a no.1 rajongód.-mondta, mire elmosolyodtam.
-Viszont még mindig hülyén érzem magam a forgatás óta.-dünnyögtem.
-Azt én is láttam, hogy Joshua-val van valami baj. Mikor ő előre ment, te pedig hátra...Van köztetek valami?
-Emlékszel, mikor oda kerültem? Szerelmes volt belém. Az elején én is szerettem őt, de valami azt súgta nekem, hogy nekem nincs helyem mellette, azt mondta nekem ez a belső hang, hogy nem ő az igazi számomra. Lehet, hogy szeret engem, de én nem...csak barátok vagyunk.
-Amint Budapestre értek, hívj fel. Nem fekszek le, nem tudnék aludni.-dünnyögte.
-Jeonghan, megkérhetlek valamire?
-Igen, mi lenne az?
-Mond meg Woozi-nak, hogy ha haza érek, akkor a stúdiót készítse elő nekem.-néztem Minghao-ra.
-Haneul, csak nem?
-Rájöttem, hogy amíg gyakornok vagyok, neki állok  egy albumnak.-mondtam.
-Szóval még is megcsinálod...majd segítek.
-Köszi.-mosolyodtam.-Akkor majd beszélünk.
-Rendben, jó volt hallani a hangodat.-mondta.
-Vigyázzatok magatokra és kitartást.
-Meg lesz, szia.
-Szia.-köszöntem el, majd leraktam.
Egy kéz fogta meg a kezemet. Mosolyogva Minghao-ra néztem, mire kivette a füléből a fülhallgatót. Biztatóan nézett rám, majd a fejemet a vállára hajtottam. Egész úton nem aludtam semmit, nem mertem és amúgy se voltam álmos. Egy darabig még Minghao vállán volt a fejem, majd felemeltem és rá néztem.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam.-Fel kéne hívnom Seungcheol-t, hogy megnyugodjon.
-Tudom, de jobb ha nem, ki tudja milyen az a menedzser.-sóhajtotta.-Hallottam, hogy Jeonghan-nal beszéltél. Oda haza mi a helyzet?
-Az új menedzser egy nő, Jeonghan-nál alig idősebb.-mondtam.
-Ó basszus...akkor tudom, hogy ki ő.-mondta.-Nem idősebb Jeonghan-nal, hanem fiatalabb, '98-as a csaj, Minha-nak hívják és...-akadt el a szava.
-És?-néztem.
-Egy suliba jártam vele.-mondta.-Fura lesz újra látni, főleg a menedzseremként.
-Ezt honnan tudod?
-Onnan, hogy 1 hete váltotta le a régi menedzsert, gondolom ezt Jeonghan mondta, na, mikor a forgatás volt, akkor bejött az öltözőnkbe és közölte, hogy ő az új főnökünk.
-Erről én miért nem tudok?-néztem magam elé.
-A többiekkel beszéltük meg, hogy nem szólunk rólad egy szót sem, az a biztos.
-Na de ott élek veletek lassan 10 hónapja és nem tud rólam?
-Mondjuk már tök mind egy, mert így is tudnia kell róla.-nézett rám.-Majd elsimítjuk a dolgokat.
-Rendben.-bólintottam.-Szerintem ne menjünk Budapestre...menjünk haza Szöulba.
-Oké.-mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra.
Az átszállásnál megváltoztattuk a jegyünket, így haza mentünk Szöulba. A reptéren átvettük a cuccainkat és egy taxit hívva haza mentünk a dormba. Miután beléptünk a dormba, Joshua, Dino és Jeonghan bevittek a szobámba a cuccaimmal együtt és bezárták az ajtót. Azt mondták, hogy azért teszik ezt, mert nem akarnak a menedzser előtt egyből leleplezni. Már vagy 1 órája a szobámba voltam, mire kopogtak az ajtón. A szívem a torkomban volt, de nem mertem ajtót nyitni. Majd szólnak, hogy ha ők azok. Levegőt se mertem venni, annyira féltem...
*Dino szemszöge*
Miután Haneul elmondta, hogy hol vannak, kicsit megijedtem. Ha erről ez a boszorkány tudni fog, akkor nyek lesz és Haneul-nek gerincbe törik a karrierje. A lelkemre kötötte, hogy ne szóljak a többieknek, de egyszerűen nem megy, szólnom kell valakinek. Joshua...ő tud segíteni nekik. Bekopogtam Josh hyung szobájába.
-Gyere.-mondta.
-Hyung, lenne egy kis baj.-vakartam meg a tarkómat, majd elmondtam neki mindent.
-Foglalok nekik jegyet, utána felhívom.-mondta.-Erről csak mi tudhatunk, senki más.
-Rendben.-bólintottam, mire csapódott az ajtó és egy üvöltés lett a vége. Megjött a boszorkány.
-Menj, engem nem fog basztatni.-mondta, mire lesütött szemmel bólintottam és kimentem a nappaliba, ahol a hülye ribanc hőbörgött. Rájött. Jun telefonjában nyomkövető volt és rájuk talált. Valahogy cselekednem kellett. Vissza mentem Josh szobájába, aki épp Haneul-lal beszélt én pedig letátogtam neki, hogy gáz van, mire vette az adást és szólt a többieknek, hogy futás van. Eközben a liba összeszedte a 3 leader-t és elindultak Jeju-ra. Aggódva álltam meg Jeonghan mellett, aki mérgesen nézett a libára és csak a fejét csóválta.
-Azt ajánlom, hogy ti ne menjetek el innen, mert ha igen, bajban lesztek.-mondta fenyegetően, majd elviharzott a 3 leader-rel.
Szomorúan mentem be a szobámba és dőltem az ajtónak. Sírni akartam volna, de erősnek kell lennem, nem szabad sírnom emiatt. Közben hallottam, hogy Jeonghan Haneul-lal beszél. Hallottam a hangján, hogy kicsit szomorú és Haneul sincs toppon. Sóhajtva kapcsoltam be a gépemet és kezdtem el böngészni a neten. Az egyik cikk megragadta a tekintetemet:
,,Igaz a hír? A Seventeen-es The8-nek van barátnője? És vajon Jun mit keres ott velük?"
Le fogunk bukni. Lecsaptam a laptop tetejét, majd az arcomat a kezembe temettem. Nem kellett volna így alakulnia, rohadtul nem. Időközben megérkeztek Haneul-ék. Vissza jöttek. Jeonghan, Joshua és én bevittük Haneul-t a szobájába azzal az indokkal, hogy ne jöjjön rá a menedzser, hogy itt van, a fiúk pedig most jöttek haza Kínából. Nem sokkal később utánuk jött a liba és a fiúk. Mikor Minghao hyung meglátta őt, eléggé mérges volt. Talán...ismerik egymást? De a csaj arca is más.
-Na jó, hol ez a lány?-kérdezte a csaj.
-Milyen csaj?-kérdezte Minghao.
-Tudod te azt jól, a barátnőd!-mondta flegmán.
-Tisztázzunk valamit, ő még nem a barátnőm, majd csak lesz, te pedig jobb ha elmész innen, mert nem ígérek jót neked.-fenyegette hyung.
-Te tudod Minghao, de sose felejtsd el azt, ami 2 éve történt köztünk.-mondta.-Az az ajtó? Nem az az ő szobája?
-Nem itt lakik, nem fogod föl?-mondta Mingyu egyre feszültebben.
-Akkor talán bekopogok.-mondta, majd kopogott az ajtón. Jaj Haneul, kérlek ne nyiss ajtót, ne. A szívem a torkomban dobogott, annyira féltem. De szerencsére nem nyitott ajtót. Itt nem lesz jó kezekben, el kell vinni máshova. Miután a liba lelépett, egyszerre sóhajtva nyitottuk ki Haneul ajtaját és öleltük meg.
*Haneul szemszöge*
-Egy darabig el kell menned.-mondta Seungcheol. az egész Seventeen az én szobámban ült, valaki a földön, valaki az ágyon.
-És mennyi ideig?-kérdeztem.
-Pár hét.-mondta.-Lehet, hogy másik kiadó bandájához.
-Pár hét...de mindjárt itt a 12. hónap és akkor dől el, hogy mi lesz velem.-dünnyögtem.
-Megoldjuk, oké?-fogta meg a kezemet Minghao.-Minden rendben lesz, hidd el, ha ez az izé elmegy innen, akkor teljes szabadság lesz.
-Mennyire vagy jóban a Big Hit-tel?-kérdezte Woozi.
-Csak Jokwon-t ismerem...inkább a Boys Republic-os fiúkkal vagyok jóban.-mondtam.
-És a azt mondjuk, hogy a BTS-hez kerülsz egy darabig?-kérdezte Wonwoo.
-Nem bírnám ki.-mondtam.-Bírom őket, de nem hiszem, hogy jóba lennék velük hosszú távon.
-Akkor Big Hit kilőve.-mondta Woozi.-Valamit akkor is ki kell találni.
-Mi lenne ha...maradjon itt, max azt kell majd csinálnia, hogy napközben szabadon mozoghatsz reggel 6 és este 6 között. Utána elvonulsz a szobádba és...-mondta Mingyu, mire félbeszakította Wonwoo.
-És ha mondjuk ki kell mennie a mosdóba?-kérdezte Wonwoo.
-Este 6-ig végezze el minden dolgát, utána maradjon csendben.-mondta Mingyu.-Na? Ki van velem?
-Én benne vagyok.-mondta Woozi.
-Én is.-mondta Hoshi.
-Seungcheol?-nézett rá Mingyu.
-Benne vagyok...e attól függetlenül mozdulj ki a lakásból, kicsit mozogj is.-mondta.
-És te? Menni fog ez?-kérdezte Minghao.
-Túl élem...igaz, alig foglak titeket látni, de túl élem.-sóhajtottam.-Ha sikerül, akkor 1 hónapot kibírok, utána viszont...
-Bemutatunk neki.-mondta Hoshi.-Nem leszel többet itt...hisz itt a debüt a nyakadon és muszáj gyakorolnod.
-Sikerülni fog.-mondta Dino.
-SAY THE NAME!-kiáltotta el magát Seungcheol.
-SEVENTEEN!-mondtuk ki egyszerre hangosan a többiekkel.