~8.rész: Rémes hétvége PART2~

Fél óra alatt kiértünk a reptérre. Átvettük a jegyeket és elindultunk a géphez. A csomagokat is felhozták a repülő csomagterébe, így kényelmesen eltudtunk indulni. És miért pont Budapestet választottuk? Rájöttünk, hogy onnan hetente 1 gép megy Szöulba, így nem lesz baj, hogy ha 1 hétig maradunk. A gépen a fejemet az üveg támasztottam és patakokban folyt a könnyem. Jun aludt, Minghao zenét hallgatott én pedig az ablakon bámultam ki. Olyan fényesen indult minden, aztán tönkre ment. De a menedzser mióta üti bele az orrát a dolgunkba? Seungcheol azt mondta, hogy a menedzser megbízik a csapatban és sose tesz nyomkövetőt más telefonjába és békén hagyja a magánéletüket és nem érdekli, hogy hova utaznak, csak ne éppen akkor, mikor a fiúknak fellépésük van. Most nincs is ilyen, se új album, se semmi, na jó de, a Very Nice forgatás, de azt letudtuk már múlt héten, ugyanis úgy voltunk vele, hogy (igen, erről nem írtam semmit) inkább letudjuk az egészet a francba és akkor majd jövő héten fellépések lesznek. De akkor sem értem...mindenki azt mondta, hogy legalább 3 napot várjunk vele. Az idegességtől felhívtam Jeonghan-t, csak ő tud most nekem segíteni ebben. A 4. csöngésre vette fel.
-Szia Haneul, oda értetek már?-kérdezte kicsit halkabban a szokásosnál.
-Még nem.-sóhajtottam.-Minden rendben van?
-Nem igazán, kiderült, hogy már 1 hete más a menedzserünk. A réginek hátfájásai voltak, az új rakott Jun telefonjába nyomkövetőt.
-Férfi?-kérdeztem.
-Nem, nő.-mondta.-Nálam talán 1 évvel idősebb.
-De mégis mit képzel magáról? Már el se merem hinni, hogy egyáltalán a Pledis-nél vagyok e.
-Haneul, nyugodj meg, oké? Ha minden jól megy, akkor debütálni fogsz végre és egy igazi idol csajszi lesz belőled.
-De miért van olyan érzésem, hogy ez nem fog menni?-küszködtem a könnyeimmel.
-Kim Haneul, ha én azt mondom, hogy egy igazi  belevalós csaj leszel, akkor az leszel és tud meg, hogy én leszek a no.1 rajongód.-mondta, mire elmosolyodtam.
-Viszont még mindig hülyén érzem magam a forgatás óta.-dünnyögtem.
-Azt én is láttam, hogy Joshua-val van valami baj. Mikor ő előre ment, te pedig hátra...Van köztetek valami?
-Emlékszel, mikor oda kerültem? Szerelmes volt belém. Az elején én is szerettem őt, de valami azt súgta nekem, hogy nekem nincs helyem mellette, azt mondta nekem ez a belső hang, hogy nem ő az igazi számomra. Lehet, hogy szeret engem, de én nem...csak barátok vagyunk.
-Amint Budapestre értek, hívj fel. Nem fekszek le, nem tudnék aludni.-dünnyögte.
-Jeonghan, megkérhetlek valamire?
-Igen, mi lenne az?
-Mond meg Woozi-nak, hogy ha haza érek, akkor a stúdiót készítse elő nekem.-néztem Minghao-ra.
-Haneul, csak nem?
-Rájöttem, hogy amíg gyakornok vagyok, neki állok  egy albumnak.-mondtam.
-Szóval még is megcsinálod...majd segítek.
-Köszi.-mosolyodtam.-Akkor majd beszélünk.
-Rendben, jó volt hallani a hangodat.-mondta.
-Vigyázzatok magatokra és kitartást.
-Meg lesz, szia.
-Szia.-köszöntem el, majd leraktam.
Egy kéz fogta meg a kezemet. Mosolyogva Minghao-ra néztem, mire kivette a füléből a fülhallgatót. Biztatóan nézett rám, majd a fejemet a vállára hajtottam. Egész úton nem aludtam semmit, nem mertem és amúgy se voltam álmos. Egy darabig még Minghao vállán volt a fejem, majd felemeltem és rá néztem.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam.-Fel kéne hívnom Seungcheol-t, hogy megnyugodjon.
-Tudom, de jobb ha nem, ki tudja milyen az a menedzser.-sóhajtotta.-Hallottam, hogy Jeonghan-nal beszéltél. Oda haza mi a helyzet?
-Az új menedzser egy nő, Jeonghan-nál alig idősebb.-mondtam.
-Ó basszus...akkor tudom, hogy ki ő.-mondta.-Nem idősebb Jeonghan-nal, hanem fiatalabb, '98-as a csaj, Minha-nak hívják és...-akadt el a szava.
-És?-néztem.
-Egy suliba jártam vele.-mondta.-Fura lesz újra látni, főleg a menedzseremként.
-Ezt honnan tudod?
-Onnan, hogy 1 hete váltotta le a régi menedzsert, gondolom ezt Jeonghan mondta, na, mikor a forgatás volt, akkor bejött az öltözőnkbe és közölte, hogy ő az új főnökünk.
-Erről én miért nem tudok?-néztem magam elé.
-A többiekkel beszéltük meg, hogy nem szólunk rólad egy szót sem, az a biztos.
-Na de ott élek veletek lassan 10 hónapja és nem tud rólam?
-Mondjuk már tök mind egy, mert így is tudnia kell róla.-nézett rám.-Majd elsimítjuk a dolgokat.
-Rendben.-bólintottam.-Szerintem ne menjünk Budapestre...menjünk haza Szöulba.
-Oké.-mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra.
Az átszállásnál megváltoztattuk a jegyünket, így haza mentünk Szöulba. A reptéren átvettük a cuccainkat és egy taxit hívva haza mentünk a dormba. Miután beléptünk a dormba, Joshua, Dino és Jeonghan bevittek a szobámba a cuccaimmal együtt és bezárták az ajtót. Azt mondták, hogy azért teszik ezt, mert nem akarnak a menedzser előtt egyből leleplezni. Már vagy 1 órája a szobámba voltam, mire kopogtak az ajtón. A szívem a torkomban volt, de nem mertem ajtót nyitni. Majd szólnak, hogy ha ők azok. Levegőt se mertem venni, annyira féltem...
*Dino szemszöge*
Miután Haneul elmondta, hogy hol vannak, kicsit megijedtem. Ha erről ez a boszorkány tudni fog, akkor nyek lesz és Haneul-nek gerincbe törik a karrierje. A lelkemre kötötte, hogy ne szóljak a többieknek, de egyszerűen nem megy, szólnom kell valakinek. Joshua...ő tud segíteni nekik. Bekopogtam Josh hyung szobájába.
-Gyere.-mondta.
-Hyung, lenne egy kis baj.-vakartam meg a tarkómat, majd elmondtam neki mindent.
-Foglalok nekik jegyet, utána felhívom.-mondta.-Erről csak mi tudhatunk, senki más.
-Rendben.-bólintottam, mire csapódott az ajtó és egy üvöltés lett a vége. Megjött a boszorkány.
-Menj, engem nem fog basztatni.-mondta, mire lesütött szemmel bólintottam és kimentem a nappaliba, ahol a hülye ribanc hőbörgött. Rájött. Jun telefonjában nyomkövető volt és rájuk talált. Valahogy cselekednem kellett. Vissza mentem Josh szobájába, aki épp Haneul-lal beszélt én pedig letátogtam neki, hogy gáz van, mire vette az adást és szólt a többieknek, hogy futás van. Eközben a liba összeszedte a 3 leader-t és elindultak Jeju-ra. Aggódva álltam meg Jeonghan mellett, aki mérgesen nézett a libára és csak a fejét csóválta.
-Azt ajánlom, hogy ti ne menjetek el innen, mert ha igen, bajban lesztek.-mondta fenyegetően, majd elviharzott a 3 leader-rel.
Szomorúan mentem be a szobámba és dőltem az ajtónak. Sírni akartam volna, de erősnek kell lennem, nem szabad sírnom emiatt. Közben hallottam, hogy Jeonghan Haneul-lal beszél. Hallottam a hangján, hogy kicsit szomorú és Haneul sincs toppon. Sóhajtva kapcsoltam be a gépemet és kezdtem el böngészni a neten. Az egyik cikk megragadta a tekintetemet:
,,Igaz a hír? A Seventeen-es The8-nek van barátnője? És vajon Jun mit keres ott velük?"
Le fogunk bukni. Lecsaptam a laptop tetejét, majd az arcomat a kezembe temettem. Nem kellett volna így alakulnia, rohadtul nem. Időközben megérkeztek Haneul-ék. Vissza jöttek. Jeonghan, Joshua és én bevittük Haneul-t a szobájába azzal az indokkal, hogy ne jöjjön rá a menedzser, hogy itt van, a fiúk pedig most jöttek haza Kínából. Nem sokkal később utánuk jött a liba és a fiúk. Mikor Minghao hyung meglátta őt, eléggé mérges volt. Talán...ismerik egymást? De a csaj arca is más.
-Na jó, hol ez a lány?-kérdezte a csaj.
-Milyen csaj?-kérdezte Minghao.
-Tudod te azt jól, a barátnőd!-mondta flegmán.
-Tisztázzunk valamit, ő még nem a barátnőm, majd csak lesz, te pedig jobb ha elmész innen, mert nem ígérek jót neked.-fenyegette hyung.
-Te tudod Minghao, de sose felejtsd el azt, ami 2 éve történt köztünk.-mondta.-Az az ajtó? Nem az az ő szobája?
-Nem itt lakik, nem fogod föl?-mondta Mingyu egyre feszültebben.
-Akkor talán bekopogok.-mondta, majd kopogott az ajtón. Jaj Haneul, kérlek ne nyiss ajtót, ne. A szívem a torkomban dobogott, annyira féltem. De szerencsére nem nyitott ajtót. Itt nem lesz jó kezekben, el kell vinni máshova. Miután a liba lelépett, egyszerre sóhajtva nyitottuk ki Haneul ajtaját és öleltük meg.
*Haneul szemszöge*
-Egy darabig el kell menned.-mondta Seungcheol. az egész Seventeen az én szobámban ült, valaki a földön, valaki az ágyon.
-És mennyi ideig?-kérdeztem.
-Pár hét.-mondta.-Lehet, hogy másik kiadó bandájához.
-Pár hét...de mindjárt itt a 12. hónap és akkor dől el, hogy mi lesz velem.-dünnyögtem.
-Megoldjuk, oké?-fogta meg a kezemet Minghao.-Minden rendben lesz, hidd el, ha ez az izé elmegy innen, akkor teljes szabadság lesz.
-Mennyire vagy jóban a Big Hit-tel?-kérdezte Woozi.
-Csak Jokwon-t ismerem...inkább a Boys Republic-os fiúkkal vagyok jóban.-mondtam.
-És a azt mondjuk, hogy a BTS-hez kerülsz egy darabig?-kérdezte Wonwoo.
-Nem bírnám ki.-mondtam.-Bírom őket, de nem hiszem, hogy jóba lennék velük hosszú távon.
-Akkor Big Hit kilőve.-mondta Woozi.-Valamit akkor is ki kell találni.
-Mi lenne ha...maradjon itt, max azt kell majd csinálnia, hogy napközben szabadon mozoghatsz reggel 6 és este 6 között. Utána elvonulsz a szobádba és...-mondta Mingyu, mire félbeszakította Wonwoo.
-És ha mondjuk ki kell mennie a mosdóba?-kérdezte Wonwoo.
-Este 6-ig végezze el minden dolgát, utána maradjon csendben.-mondta Mingyu.-Na? Ki van velem?
-Én benne vagyok.-mondta Woozi.
-Én is.-mondta Hoshi.
-Seungcheol?-nézett rá Mingyu.
-Benne vagyok...e attól függetlenül mozdulj ki a lakásból, kicsit mozogj is.-mondta.
-És te? Menni fog ez?-kérdezte Minghao.
-Túl élem...igaz, alig foglak titeket látni, de túl élem.-sóhajtottam.-Ha sikerül, akkor 1 hónapot kibírok, utána viszont...
-Bemutatunk neki.-mondta Hoshi.-Nem leszel többet itt...hisz itt a debüt a nyakadon és muszáj gyakorolnod.
-Sikerülni fog.-mondta Dino.
-SAY THE NAME!-kiáltotta el magát Seungcheol.
-SEVENTEEN!-mondtuk ki egyszerre hangosan a többiekkel.