~11. rész: Mi történt velünk?~

A szerelmet vissza lehet tartani? Nem. Még fiatalok voltunk. Még csak 16 éves voltam, persze, hogy azt se tudtam, hogy mi folyik körülöttem. Persze, hogy szeretjük egymást, de Minghao lassan 20 éves lesz, én pedig még a felnőtt kort se céloztam meg.
Némán ültünk a nappaliban ketten. Se szó, se beszéd. Nem tudjuk, hogy hogyan magyarázzuk meg ezt. A barna haja a szemébe hullott és úgy bámulta a padlót, én pedig mellette ültem és őt néztem.
-Nem tudom, hogy magyarázzam meg neked.-mondta egy kis idő múlva.
-Nem kell elmagyaráznod. Hibáztunk mind a ketten.
-De elrontottam szinte mindent. Nem tőlem kellett volna kapnod az első csókodat, nem belém kellett volna szerelmesnek lenned először, hanem másba.
-Még mindig nem tudod felfogni azt, hogy engem baromira megbántottál? Minghao, nézz ránk, itt ülünk, mint két hülye.
-Még mindig szeretlek.-nézett rám.-Sose tudnálak elfelejteni.
-Megváltoztunk. Te is, én is.
-Maradsz estére?-kérdezte.
-Muszáj. Jae...hagyjuk.
-Szakítottatok?
-Mondhatni úgy is. Jeonghan lebuktatta őt.-mosolyodtam el.
-Alszol ma velem? Persze megértem, hogy ha nem akarsz, csak gondoltam átbeszélhetnénk még a dolgokat.
-Még átgondolom, oké?-álltam fel a kanapéról.
-Rendben.-bólintott, én pedig bementem a szobámba.
Sokáig gondolkoztam Minghao szavain és nem tudom, hogy meg e bocsássak neki. A gondolataimból kirázva kopogtak az ajtón.
-Gyere.-mondtam, mire Jun toppant be a szobámba.-Jó újra látni.-mosolyodtam el.
-Ha tehetném, akkor egész este végig ölelgetnélek.-ült le mellém az ágyra.-Hiányoztál.
-Te is.-mondtam.-Jun...
-Nem kell meg magyaráznod. Hibázni emberi dolog. Tudod, az életben 2 ember van, a jó és a rossz. A jóban van egy kis rossz és a rosszban is van egy kis jó.
-Mire akarsz ezzel kilyukadni?
-Arra, hogy Minghao jó ember, de néha ő is hibázik. Szeret téged, ne hagyd őt egyedül.
-De...
-Nincs de. Ma este vele alszol és átbeszéltek mindent. Menj, mielőtt még én fogok veled aludni és annak nem lesz jó vége.-mondta, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Tudom, hogy Jun-nak vannak olyan dolgai, amiket kimutat, de nem szeretné megcsinálni, mert azzal kitudja milyen fájdalmat okoz az adott személynek.
Jun tanácsát megfogadva felkapva a pizsamámat mentem be a fürdőbe és öltöztem át.  Nem, nem lehet az, hogy én még mindig szerelmes legyek. Túl egyszerű ez nekem, valami nem oké. Átvettem a pizsamámat és vissza mentem a szobámba. Jun még ott volt és valakivel beszélt az én telefonomon. Mikor közelebb léptem, már le is tette és idegesen nézett rám.
-Jae volt az?-kérdeztem. Valahogy éreztem, hogy igent mond.
-Itt maradsz egy darabig...nem mész vissza hozzá.-mondta, majd kiment a szobámból. Fura, sose volt ilyen ideges velem.
Átbattyogtam Mingaho-hoz, de a szobája előtt megtorpantam. Olyasmi érzés fogott el, ami utoljára akkor volt, mikor először mentem át hozzá. Addig álltam az ajtó előtt, míg valaki meg nem ölelt hátulról. Ijedtemben fordultam az illetőhöz. Joshua volt az.
-Megijesztettél.-mondtam.
-Ne haragudj. Tudunk beszélni?
-Épp Minghao-hoz készültem.
-Jun van bent nála, szerintem egy darabig bent is lesz.-mondta.-Addig gyere át, itt vagyok a szomszéd szobában.
-Végül is.-vontam meg a vállamat, majd bementünk a szomszéd szobába.
Néma csend. Most mit mondhatnék neki? Mindkettőnknek ez egy kínos szituáció, hisz Joshua szerelmes belém és tudja jól, hogy nem én vagyok az igazi. Egy kis idő után Joshua megszólalt.
-Emlékszel még Takuya-ra?-kérdezte.
-Persze.-bólintottam.-Ő neki köszönhetem, hogy itt vagyok Szöulban.-mosolyodtam el. Annyi jó emlék kötődik hozzá. Ő volt a pót-apám, szó szerint ő nevelt engem fel addig, ameddig a Pledis-hez nem kerültem és nem költöztem át a dormba. Mindig mosolyogva emlékszek vissza rá meg persze a Cross Gene-re is.
-Takuya nem rég felhívott. Aggódik érted és még mindig úgy tudja, hogy itt vagy.
-De ő is megtudta, hogy én együtt voltam Jae-vel és...-nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Jun jött be a szobába.
-Herceged hív.-mosolyodott el.
-Minden rendben?-kérdeztem.
-Persze.-bólintott, majd betolt Minghao szobájába. Mint mindig, a gépén lógott.
Mosolyogva leültem az ágyra és körbe néztem. Azóta se változott ez a szoba, amióta elmentem. Milyen jó is volt itt. Ketten elvoltunk itt és kibeszéltük a többieket. Elmondtuk egymásnak a véleményünket és felidéztünk vicces emlékeket is. Azok a régi szép idők. A polcon voltak a közös képeink is. Oda mentem a polcokhoz és végig nézegettem őket. Az egyik képet Jun készítette rólunk még Jeju-n. Aztán van itt még egy közös kép is, amin 3-an vagyunk, Minghao, Jun és én. A mellette lévő képen a Performance team-mel közös kép van. Mosolyogva nézegettem a többi képet, mire két kar fonódott a derekam köré.
-Jó, hogy újra itt vagy.-morogta a nyakamba Minghao.
-Hát még én.-mosolyodtam el.-De a te közelséged még jobban hiányzott.
-Nem szeretnék még egy éjszakát nélküled tölteni.-lehelt csókot a nyakamra.-És nem szeretnék megint sírva elaludni.
-Miattam sírtál?-fordultam vele szembe.
-Igen. Annyira hiányoztál, hogy sírtam.-mondta. Kicsit közelebb hajolva láttam, hogy a szemei még mindig pirosak a sírástól. Megsimítottam az arcát, mire közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Ezernyi pillangó szállt fel a hasamban és akaratlanul is vissza csókoltam. Hosszas csókcsata után fordított a helyzetünkön és neki tolt az ágyának és eldöntött rajta. Felém mászva újra csókcsatába hívott. Hiányzott a közelsége, hiányzott az illata...mindene hiányzott. Minden egyes porcikám azt csak azt akarta, hogy vele legyek örökre...örökre...

~10. rész: Long time no see~

Jó sok idő eltelt, ügye? Sok mindenről kell beszámolnom, de nem hiszem, hogy annyira fontos lenne. A debütálás...hagyjuk inkább, nem jött össze. Jae-vel és velem mi van? A Nu'est dormban maradtunk és éljük a kis életünket. A Nu'est pedig részt vesz a Produce 101-ban, így most 2-en vagyunk a dormban. Chaseok pedig sikeresen debütált, mint színész, jelenleg most Japánban forgat, aztán kitudja, lehet, hogy haza jön majd. És mi van a Seventeen-nel? Fogalmam sincs. És mi van velem? 17 lettem, és még keményebben gyúrok az énekesi karrieremre, Jae pedig ulzzang-ként van jelen a médiában.


1 év és 10 hónap. Ennyi ideje vagyok jelen a Pledis-nél. Azt hittem, hogy fényes jövőm lesz, de nem. De hát mit akarok én 17 évesen? Szomorúan néztem ki az ablakon. A Nu'est-es fiúk ránk hagyták a dormot és elköltöztek egy másikba. Ez kedves tőlük, de nem hiszem, hogy sokáig leszünk itt, hisz amint Jae betölti a 19-et, mehetünk egy másik lakásba, hisz addigra lesz elég pénzünk. Wonwoo-val mostanában szoktam beszélni, de egyre ritkábban. És mi van azzal az albummal? Semmi. Azzal semmi se lesz. Minghao azóta szakított azzal a libával és rájött, hogy mekkora hülye volt. Jun-nal nem is beszélek. Szinte az egész Seventeen-nel megszakítottam a kapcsolatot. Bolond voltam, hogy hagytam magamat becsábulni, bolond voltam, hogy közelebb engedtem magamhoz őket...bolond voltam. Hirtelen zizegni kezdett a telefonom. Seungcheol volt az.
-Seungcheol...-szóltam bele a telefonba.
-De jó hallani végre a hangodat...mi van veled?-kérdezte.
-Jae-vel együtt lakok a Nu'est volt dormjában.-mondtam.-És veletek?
-Haneul, tudunk találkozni most?-kérdezte.-Nem azért, csak nem akarom, hogy a fiúk tudjanak róla, hogy veled beszélek.
-Van a közelben egy kávézó. Ott találkozzunk. Oda senki se szokott jönni.
-Rendben, akkor 10 perc múlva ott tali.-mondta, majd letette.
Gyorsan rendbe szedtem magam, majd elindultam otthonról. A kávézó tőlem 3 percre volt, így viszonylag hamar odaértem. Itt senki nem ismert fel engem és ez már egy jó pont volt. Seungcheol is megérkezett és beültünk az egyik sarokasztalhoz.
-Jó újra látni.-mondta.-Azt az 1 évet...
-Ne beszéljünk róla.-néztem rá.-Nem a ti hibátok. Nem kellett volna szerelmesnek lennem. És akkor nem tartanánk itt.
-Minghao sajnálja.-mondta.
-De nekem már ő nem számít.
-Nem akarsz vissza jönni?
-Megint vegyek részt a projektben?
-Vehetjük úgyis. Haneul, komolyan, te nem akarsz vissza jönni hozzánk? Nem hiányzunk neked?
-Persze, hogy hiányoztok. De nekem még ott van Jae, az ének óráim...nagyon sok dolog jött össze nekem most.
-Egyáltalán szereted Jae-t?-kérdezte.
-Persze, hogy szeretem. Ő is szeret engem, ez nem tagadás.
-Mikor volt utoljára otthon?
-Múlthét kedd. Azóta nem láttam őt.-mondtam.-Ügye nem akarsz arra kilyukadni, hogy megcsal engem?
-Jeonghan mondta, hogy látta őt valamelyik nap egy számára idegen lánnyal.-mondta, majd elém tett egy képet, amin Jae és egy ismeretlen lány volt. De a lány arca annyira ismerős volt, de honnan?-Aztán rájöttünk, hogy a menedzserünk. Aki téged és Minghao-t szakított szét. Tudod, Minghao néha bele betegszik abba, hogy nem láthat téged...hiányzol neki.
-Erről viszont nem tehetek.-álltam fel.-Még átgondolom ezt a projektes dolgot, majd szólok és azokat a képeket nem akarom még egyszer meglátni.-mondtam, majd kimentem a kávézóból egyenesen haza.
Most mondjam azt, hogy hülye voltam? Igen, mert 10 hónapon keresztül egy olyasvalakivel éltem, aki megcsalt engem. Idegességemben felhívtam Chaseok-ot, hogy elmeséljem neki a dolgokat. Magyarázattal tartozok neki. A 3. csöngésre fel is vette.
-Donsaeng, na hát, te még élsz?-kuncogott.
-Itthon vagy most Szöulban?-kérdeztem.
-Baj történt?-kérdezte aggódóan.
-Van valami, amit nem mondtam el neked.-sóhajtottam.
-Gyere el a parkba, ott mindent megbeszélünk.-mondta, majd letette.
10 perc múlva már a park szökőkútjánál voltam. Chaseok is hamar ide ért. Szomorúan öleltem át, mire eleredtek a könnyeim.
-Sajnálom.-mondtam szipogva.
-Nem kell sajnálnod.-morogta a nyakamba.-Tudom, hogy összejöttetek, rólatok cikkezett egész Szöul. Nem haragszom rátok. De főleg nem rád.
-Seungcheol azt mondta, hogy próbáljam a projektet újra.-töröltem le a könnyeimet, majd Chaseok-ra néztem.-Megéri?-néztem rá.
-Minghao miatt mész vissza?-kérdezte.
-Nem csak miatta...hanem Joshua miatt is.
-De hát azt mondtad, hogy...
-Josh marad az első udvarlóm, és a legjobb barátom.-mondtam.-Vissza viszel a Pledis-hez?
-Persze, gyere.-fogta meg a kezemet, majd elmentünk a kocsijához és beszálltunk.
Az út csendben telt. Miről is beszélhettem volna vele? A lényeg, hogy rám nem haragszik. Leparkoltunk a Pledis előtt. A szívem a torkomba dobogott, de muszáj voltam jelentkezni.
Bementünk az igazgatóhoz, ő pedig meglepetten nézett rám.
-Haneul, azóta nem láttalak, amióta...
-Amióta letelt az 1 év. Igazgató úr, újra szeretném próbálni.-néztem rá.-Csak most adjon nekem 6 hónapot.
-6 hónap? Az nagyon kevés lesz.
-Akkor 7 hónapot. Bizonyítani szeretnék. Cserben hagytam Woozi-t. Cserben hagytam az egész Seventeen-t. És tiszta vizet szeretnék a pohárba önteni.
-Rendben, akkor szólok Seungcheol-nak...még ma este beköltözhetsz hozzájuk.-mondta az igazgató.
Bólintottam, majd kimentünk Chaseok-kal és egyenesen haza mentünk. Jae még nem volt otthon, de jobb is, még a végén hátrálna. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, majd elindultunk a dormhoz. A dorm előtt elbúcsúztam Chaseok-tól, majd becsöngettem a 7. emeleti lakásba. A 4. csöngetésre egy ismerős hang fel is vette.
-Igen?-hallottam meg Wonwoo hangját.
-Beengedsz?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Haneul? Megyek le, várj meg.-mondta, majd letette a kagylót. Hirtelen több fiú hang ordibálását hallottam meg fentről. Woozi, Dino, Jun és Joshua üvöltöztek lefele nekem.
-Ya! Hol voltál eddig?!-szólt le Woozi.
-Ember, lesz hozzád egy-két szavam.-nevetett Jun.
-Szia.-integetett nekem Dino.-Jó, hogy itt vagy!
-Szia Haneul.-mosolygott rám Joshua. Jó újra itt. Wonwoo is leért időközben. Szorosan megöleltem őt és eddig tudtam visszatartani a könnyeimet.
-Shh, most már itthon vagy, nem lesz semmi baj.-csitítgatott.-Héj, nézz rám.-simította meg az arcomat.-Gyere, felmegyünk, oké?
Felmentünk a 7. emeletre, mire  Jun a nyakamba ugrott öröméébe.
-Úristen, hiányoztál, nagyon.-dörmögte.-Jó, hogy itt vagy.
-Te is hiányoztál.-mosolyodtam el, majd miután elengedett, megsimította az arcomat.
-Mégis...miért?-kérdezte.
-Mert ti vagytok a családom.-mondtam.
-Haneul, te sírtál.-mondta Dino.-Mi történt?
-Felnyitották a szememet arról, hogy milyen vak is vagyok. Seungcheol elmondta, hogy egyfolytában hiányoltok és...Jae megcsalt engem.
-Hogy mi?-nézett meglepődve Woozi.-De hiszen olyan jól megvoltatok. Mi történt?
-Kiderült, hogy amióta eljöttem innen...Jeonghan egyfolytában figyelt engem.-mondtam.
-A mi Védőangyalunk.-mosolyodott el Woozi.
Az est további részében még beszélgettünk, mikor olyan éjfél körül csöngettek a kaputelefonon.
-Ez tuti Minghao lesz.-mondta Dino.-Haneul, készen állsz?
-Igen.-bólintottam egy aprót.
A szívem a torkomban dobogott. Nem tudom, hogy készen álltam e erre, hisz 10 hónapja nem is láttam. Dino beengedte őt. Remegő lábakkal álltam fel és néztem az ajtó felé. A kilincs elfordult és...akkor toppant be Xu Minghao...akit 10 hónapja nem láttam, és nem hallottam felőle.
-Long time no see.-mondta halkan Joshua, én pedig remegő gyomorral mentem Minghao-hoz, aki szorosan átölelve egyfolytában bocsánatot kért tőlem. Mianhae...10 hónapja most először hallom újra azt a hangot, amire titkon vágytam és hiányzott nekem. Azt hiszem újra megtaláltam magam...10 hónap után...



Írói megjegyzés:
Long time no see...tudom, sok hónap kihagyással visszatértem :) kellett nekem ez az idő, míg újra átírom magamban a történetet és igen, eléggé csattanóan végződött és már lassan 10 hónapja, hogy írtam :D igen, 10 hónap. Sok? Igen, sok, de most újra neki állok és befejezem, mert mégis csak ez áll közel a szívemhez ^^