A szerelmet vissza lehet tartani? Nem. Még fiatalok voltunk. Még csak 16 éves voltam, persze, hogy azt se tudtam, hogy mi folyik körülöttem. Persze, hogy szeretjük egymást, de Minghao lassan 20 éves lesz, én pedig még a felnőtt kort se céloztam meg.
Némán ültünk a nappaliban ketten. Se szó, se beszéd. Nem tudjuk, hogy hogyan magyarázzuk meg ezt. A barna haja a szemébe hullott és úgy bámulta a padlót, én pedig mellette ültem és őt néztem.
-Nem tudom, hogy magyarázzam meg neked.-mondta egy kis idő múlva.
-Nem kell elmagyaráznod. Hibáztunk mind a ketten.
-De elrontottam szinte mindent. Nem tőlem kellett volna kapnod az első csókodat, nem belém kellett volna szerelmesnek lenned először, hanem másba.
-Még mindig nem tudod felfogni azt, hogy engem baromira megbántottál? Minghao, nézz ránk, itt ülünk, mint két hülye.
-Még mindig szeretlek.-nézett rám.-Sose tudnálak elfelejteni.
-Megváltoztunk. Te is, én is.
-Maradsz estére?-kérdezte.
-Muszáj. Jae...hagyjuk.
-Szakítottatok?
-Mondhatni úgy is. Jeonghan lebuktatta őt.-mosolyodtam el.
-Alszol ma velem? Persze megértem, hogy ha nem akarsz, csak gondoltam átbeszélhetnénk még a dolgokat.
-Még átgondolom, oké?-álltam fel a kanapéról.
-Rendben.-bólintott, én pedig bementem a szobámba.
Sokáig gondolkoztam Minghao szavain és nem tudom, hogy meg e bocsássak neki. A gondolataimból kirázva kopogtak az ajtón.
-Gyere.-mondtam, mire Jun toppant be a szobámba.-Jó újra látni.-mosolyodtam el.
-Ha tehetném, akkor egész este végig ölelgetnélek.-ült le mellém az ágyra.-Hiányoztál.
-Te is.-mondtam.-Jun...
-Nem kell meg magyaráznod. Hibázni emberi dolog. Tudod, az életben 2 ember van, a jó és a rossz. A jóban van egy kis rossz és a rosszban is van egy kis jó.
-Mire akarsz ezzel kilyukadni?
-Arra, hogy Minghao jó ember, de néha ő is hibázik. Szeret téged, ne hagyd őt egyedül.
-De...
-Nincs de. Ma este vele alszol és átbeszéltek mindent. Menj, mielőtt még én fogok veled aludni és annak nem lesz jó vége.-mondta, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Tudom, hogy Jun-nak vannak olyan dolgai, amiket kimutat, de nem szeretné megcsinálni, mert azzal kitudja milyen fájdalmat okoz az adott személynek.
Jun tanácsát megfogadva felkapva a pizsamámat mentem be a fürdőbe és öltöztem át. Nem, nem lehet az, hogy én még mindig szerelmes legyek. Túl egyszerű ez nekem, valami nem oké. Átvettem a pizsamámat és vissza mentem a szobámba. Jun még ott volt és valakivel beszélt az én telefonomon. Mikor közelebb léptem, már le is tette és idegesen nézett rám.
-Jae volt az?-kérdeztem. Valahogy éreztem, hogy igent mond.
-Itt maradsz egy darabig...nem mész vissza hozzá.-mondta, majd kiment a szobámból. Fura, sose volt ilyen ideges velem.
Átbattyogtam Mingaho-hoz, de a szobája előtt megtorpantam. Olyasmi érzés fogott el, ami utoljára akkor volt, mikor először mentem át hozzá. Addig álltam az ajtó előtt, míg valaki meg nem ölelt hátulról. Ijedtemben fordultam az illetőhöz. Joshua volt az.
-Megijesztettél.-mondtam.
-Ne haragudj. Tudunk beszélni?
-Épp Minghao-hoz készültem.
-Jun van bent nála, szerintem egy darabig bent is lesz.-mondta.-Addig gyere át, itt vagyok a szomszéd szobában.
-Végül is.-vontam meg a vállamat, majd bementünk a szomszéd szobába.
Néma csend. Most mit mondhatnék neki? Mindkettőnknek ez egy kínos szituáció, hisz Joshua szerelmes belém és tudja jól, hogy nem én vagyok az igazi. Egy kis idő után Joshua megszólalt.
-Emlékszel még Takuya-ra?-kérdezte.
-Persze.-bólintottam.-Ő neki köszönhetem, hogy itt vagyok Szöulban.-mosolyodtam el. Annyi jó emlék kötődik hozzá. Ő volt a pót-apám, szó szerint ő nevelt engem fel addig, ameddig a Pledis-hez nem kerültem és nem költöztem át a dormba. Mindig mosolyogva emlékszek vissza rá meg persze a Cross Gene-re is.
-Takuya nem rég felhívott. Aggódik érted és még mindig úgy tudja, hogy itt vagy.
-De ő is megtudta, hogy én együtt voltam Jae-vel és...-nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Jun jött be a szobába.
-Herceged hív.-mosolyodott el.
-Minden rendben?-kérdeztem.
-Persze.-bólintott, majd betolt Minghao szobájába. Mint mindig, a gépén lógott.
Mosolyogva leültem az ágyra és körbe néztem. Azóta se változott ez a szoba, amióta elmentem. Milyen jó is volt itt. Ketten elvoltunk itt és kibeszéltük a többieket. Elmondtuk egymásnak a véleményünket és felidéztünk vicces emlékeket is. Azok a régi szép idők. A polcon voltak a közös képeink is. Oda mentem a polcokhoz és végig nézegettem őket. Az egyik képet Jun készítette rólunk még Jeju-n. Aztán van itt még egy közös kép is, amin 3-an vagyunk, Minghao, Jun és én. A mellette lévő képen a Performance team-mel közös kép van. Mosolyogva nézegettem a többi képet, mire két kar fonódott a derekam köré.
-Jó, hogy újra itt vagy.-morogta a nyakamba Minghao.
-Hát még én.-mosolyodtam el.-De a te közelséged még jobban hiányzott.
-Nem szeretnék még egy éjszakát nélküled tölteni.-lehelt csókot a nyakamra.-És nem szeretnék megint sírva elaludni.
-Miattam sírtál?-fordultam vele szembe.
-Igen. Annyira hiányoztál, hogy sírtam.-mondta. Kicsit közelebb hajolva láttam, hogy a szemei még mindig pirosak a sírástól. Megsimítottam az arcát, mire közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Ezernyi pillangó szállt fel a hasamban és akaratlanul is vissza csókoltam. Hosszas csókcsata után fordított a helyzetünkön és neki tolt az ágyának és eldöntött rajta. Felém mászva újra csókcsatába hívott. Hiányzott a közelsége, hiányzott az illata...mindene hiányzott. Minden egyes porcikám azt csak azt akarta, hogy vele legyek örökre...örökre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése