Jó sok idő eltelt, ügye? Sok mindenről kell beszámolnom, de nem hiszem, hogy annyira fontos lenne. A debütálás...hagyjuk inkább, nem jött össze. Jae-vel és velem mi van? A Nu'est dormban maradtunk és éljük a kis életünket. A Nu'est pedig részt vesz a Produce 101-ban, így most 2-en vagyunk a dormban. Chaseok pedig sikeresen debütált, mint színész, jelenleg most Japánban forgat, aztán kitudja, lehet, hogy haza jön majd. És mi van a Seventeen-nel? Fogalmam sincs. És mi van velem? 17 lettem, és még keményebben gyúrok az énekesi karrieremre, Jae pedig ulzzang-ként van jelen a médiában.
1 év és 10 hónap. Ennyi ideje vagyok jelen a Pledis-nél. Azt hittem, hogy fényes jövőm lesz, de nem. De hát mit akarok én 17 évesen? Szomorúan néztem ki az ablakon. A Nu'est-es fiúk ránk hagyták a dormot és elköltöztek egy másikba. Ez kedves tőlük, de nem hiszem, hogy sokáig leszünk itt, hisz amint Jae betölti a 19-et, mehetünk egy másik lakásba, hisz addigra lesz elég pénzünk. Wonwoo-val mostanában szoktam beszélni, de egyre ritkábban. És mi van azzal az albummal? Semmi. Azzal semmi se lesz. Minghao azóta szakított azzal a libával és rájött, hogy mekkora hülye volt. Jun-nal nem is beszélek. Szinte az egész Seventeen-nel megszakítottam a kapcsolatot. Bolond voltam, hogy hagytam magamat becsábulni, bolond voltam, hogy közelebb engedtem magamhoz őket...bolond voltam. Hirtelen zizegni kezdett a telefonom. Seungcheol volt az.
-Seungcheol...-szóltam bele a telefonba.
-De jó hallani végre a hangodat...mi van veled?-kérdezte.
-Jae-vel együtt lakok a Nu'est volt dormjában.-mondtam.-És veletek?
-Haneul, tudunk találkozni most?-kérdezte.-Nem azért, csak nem akarom, hogy a fiúk tudjanak róla, hogy veled beszélek.
-Van a közelben egy kávézó. Ott találkozzunk. Oda senki se szokott jönni.
-Rendben, akkor 10 perc múlva ott tali.-mondta, majd letette.
Gyorsan rendbe szedtem magam, majd elindultam otthonról. A kávézó tőlem 3 percre volt, így viszonylag hamar odaértem. Itt senki nem ismert fel engem és ez már egy jó pont volt. Seungcheol is megérkezett és beültünk az egyik sarokasztalhoz.
-Jó újra látni.-mondta.-Azt az 1 évet...
-Ne beszéljünk róla.-néztem rá.-Nem a ti hibátok. Nem kellett volna szerelmesnek lennem. És akkor nem tartanánk itt.
-Minghao sajnálja.-mondta.
-De nekem már ő nem számít.
-Nem akarsz vissza jönni?
-Megint vegyek részt a projektben?
-Vehetjük úgyis. Haneul, komolyan, te nem akarsz vissza jönni hozzánk? Nem hiányzunk neked?
-Persze, hogy hiányoztok. De nekem még ott van Jae, az ének óráim...nagyon sok dolog jött össze nekem most.
-Egyáltalán szereted Jae-t?-kérdezte.
-Persze, hogy szeretem. Ő is szeret engem, ez nem tagadás.
-Mikor volt utoljára otthon?
-Múlthét kedd. Azóta nem láttam őt.-mondtam.-Ügye nem akarsz arra kilyukadni, hogy megcsal engem?
-Jeonghan mondta, hogy látta őt valamelyik nap egy számára idegen lánnyal.-mondta, majd elém tett egy képet, amin Jae és egy ismeretlen lány volt. De a lány arca annyira ismerős volt, de honnan?-Aztán rájöttünk, hogy a menedzserünk. Aki téged és Minghao-t szakított szét. Tudod, Minghao néha bele betegszik abba, hogy nem láthat téged...hiányzol neki.
-Erről viszont nem tehetek.-álltam fel.-Még átgondolom ezt a projektes dolgot, majd szólok és azokat a képeket nem akarom még egyszer meglátni.-mondtam, majd kimentem a kávézóból egyenesen haza.
Most mondjam azt, hogy hülye voltam? Igen, mert 10 hónapon keresztül egy olyasvalakivel éltem, aki megcsalt engem. Idegességemben felhívtam Chaseok-ot, hogy elmeséljem neki a dolgokat. Magyarázattal tartozok neki. A 3. csöngésre fel is vette.
-Donsaeng, na hát, te még élsz?-kuncogott.
-Itthon vagy most Szöulban?-kérdeztem.
-Baj történt?-kérdezte aggódóan.
-Van valami, amit nem mondtam el neked.-sóhajtottam.
-Gyere el a parkba, ott mindent megbeszélünk.-mondta, majd letette.
10 perc múlva már a park szökőkútjánál voltam. Chaseok is hamar ide ért. Szomorúan öleltem át, mire eleredtek a könnyeim.
-Sajnálom.-mondtam szipogva.
-Nem kell sajnálnod.-morogta a nyakamba.-Tudom, hogy összejöttetek, rólatok cikkezett egész Szöul. Nem haragszom rátok. De főleg nem rád.
-Seungcheol azt mondta, hogy próbáljam a projektet újra.-töröltem le a könnyeimet, majd Chaseok-ra néztem.-Megéri?-néztem rá.
-Minghao miatt mész vissza?-kérdezte.
-Nem csak miatta...hanem Joshua miatt is.
-De hát azt mondtad, hogy...
-Josh marad az első udvarlóm, és a legjobb barátom.-mondtam.-Vissza viszel a Pledis-hez?
-Persze, gyere.-fogta meg a kezemet, majd elmentünk a kocsijához és beszálltunk.
Az út csendben telt. Miről is beszélhettem volna vele? A lényeg, hogy rám nem haragszik. Leparkoltunk a Pledis előtt. A szívem a torkomba dobogott, de muszáj voltam jelentkezni.
Bementünk az igazgatóhoz, ő pedig meglepetten nézett rám.
-Haneul, azóta nem láttalak, amióta...
-Amióta letelt az 1 év. Igazgató úr, újra szeretném próbálni.-néztem rá.-Csak most adjon nekem 6 hónapot.
-6 hónap? Az nagyon kevés lesz.
-Akkor 7 hónapot. Bizonyítani szeretnék. Cserben hagytam Woozi-t. Cserben hagytam az egész Seventeen-t. És tiszta vizet szeretnék a pohárba önteni.
-Rendben, akkor szólok Seungcheol-nak...még ma este beköltözhetsz hozzájuk.-mondta az igazgató.
Bólintottam, majd kimentünk Chaseok-kal és egyenesen haza mentünk. Jae még nem volt otthon, de jobb is, még a végén hátrálna. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, majd elindultunk a dormhoz. A dorm előtt elbúcsúztam Chaseok-tól, majd becsöngettem a 7. emeleti lakásba. A 4. csöngetésre egy ismerős hang fel is vette.
-Igen?-hallottam meg Wonwoo hangját.
-Beengedsz?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Haneul? Megyek le, várj meg.-mondta, majd letette a kagylót. Hirtelen több fiú hang ordibálását hallottam meg fentről. Woozi, Dino, Jun és Joshua üvöltöztek lefele nekem.
-Ya! Hol voltál eddig?!-szólt le Woozi.
-Ember, lesz hozzád egy-két szavam.-nevetett Jun.
-Szia.-integetett nekem Dino.-Jó, hogy itt vagy!
-Szia Haneul.-mosolygott rám Joshua. Jó újra itt. Wonwoo is leért időközben. Szorosan megöleltem őt és eddig tudtam visszatartani a könnyeimet.
-Shh, most már itthon vagy, nem lesz semmi baj.-csitítgatott.-Héj, nézz rám.-simította meg az arcomat.-Gyere, felmegyünk, oké?
Felmentünk a 7. emeletre, mire Jun a nyakamba ugrott öröméébe.
-Úristen, hiányoztál, nagyon.-dörmögte.-Jó, hogy itt vagy.
-Te is hiányoztál.-mosolyodtam el, majd miután elengedett, megsimította az arcomat.
-Mégis...miért?-kérdezte.
-Mert ti vagytok a családom.-mondtam.
-Haneul, te sírtál.-mondta Dino.-Mi történt?
-Felnyitották a szememet arról, hogy milyen vak is vagyok. Seungcheol elmondta, hogy egyfolytában hiányoltok és...Jae megcsalt engem.
-Hogy mi?-nézett meglepődve Woozi.-De hiszen olyan jól megvoltatok. Mi történt?
-Kiderült, hogy amióta eljöttem innen...Jeonghan egyfolytában figyelt engem.-mondtam.
-A mi Védőangyalunk.-mosolyodott el Woozi.
Az est további részében még beszélgettünk, mikor olyan éjfél körül csöngettek a kaputelefonon.
-Ez tuti Minghao lesz.-mondta Dino.-Haneul, készen állsz?
-Igen.-bólintottam egy aprót.
A szívem a torkomban dobogott. Nem tudom, hogy készen álltam e erre, hisz 10 hónapja nem is láttam. Dino beengedte őt. Remegő lábakkal álltam fel és néztem az ajtó felé. A kilincs elfordult és...akkor toppant be Xu Minghao...akit 10 hónapja nem láttam, és nem hallottam felőle.
-Long time no see.-mondta halkan Joshua, én pedig remegő gyomorral mentem Minghao-hoz, aki szorosan átölelve egyfolytában bocsánatot kért tőlem. Mianhae...10 hónapja most először hallom újra azt a hangot, amire titkon vágytam és hiányzott nekem. Azt hiszem újra megtaláltam magam...10 hónap után...
Írói megjegyzés:
Long time no see...tudom, sok hónap kihagyással visszatértem :) kellett nekem ez az idő, míg újra átírom magamban a történetet és igen, eléggé csattanóan végződött és már lassan 10 hónapja, hogy írtam :D igen, 10 hónap. Sok? Igen, sok, de most újra neki állok és befejezem, mert mégis csak ez áll közel a szívemhez ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése